Ingázni, költözni, vagy maradni?

Az Egyesült Államokban teljesen általánosnak számít, hogy valaki naponta több órát ingázik, vagy másik városba költözik a munka miatt. Idehaza viszont nem szívesen vállalkozunk ilyesmire. Ugyan sokan járnak dolgozni vonattal, busszal, esetleg autóval, de az otthonukat már kevesen hagynák ott egy-egy foglalkozás miatt. Pályakezdőként azonban ezt a lehetőséget is érdemes átgondolni, hiszen előfordulhat, hogy a szülővárosunkban vagy annak környékén nincsenek olyan jó lehetőségek, ám egy másik településen könnyebben boldogulhatnánk.

Fontos a rugalmasság

Álláskereséskor bizonyára sokan szembesülnek azzal a problémával, hogy családjuk közelében nem találnak megfelelő lehetőséget, és felmerül a költözés gondolata. Érdemes ezt megfontolni, hiszen ha rugalmasak vagyunk, könnyebben boldogulhatunk a munka világában. A mobilitási hajlandóság Magyarországon még mindig nem számít tipikus szemléletnek, ám egyre többen választják ezt a megoldást, hiszen így több munkát pályázhatunk meg, gyorsabban elhelyezkedhetünk.

A nagyobb városokban könnyebb

Megyénként nagy különbségek mutatkoznak a munkanélküliségi adatokat illetően. Általánosságban elmondható, hogy a nagyobb városokban és Budapesten több lehetőség kínálkozik, mint a kisebb településeken. Éppen ezért célszerű legalább az ingázás lehetőségét megfontolni. Ugyan ez esetben vonattal, busszal vagy épp autóval kell munkába járnunk - ami nemcsak pénz-, de időigényes is –, ám ha így el tudunk helyezkedni, az már önmagában is sikernek számít. Megfontolandó a költözés lehetősége, bérelhetünk lakást is, illetve pályakezdőként érdemes a barátokkal közösen kivenni egy lakást, de egyetlen szobát is kereshetünk, amivel jelentős összegeket lehet megtakarítani. A fővárosban rezsivel együtt minimum 60-80 ezer forintba kerül egy szoba havonta, egy kisebb lakásért pedig akár 100-150 ezer forintot is ki kell fizetnünk a számlákkal együtt. Vidéken kedvezőbbek az árak, igaz valamelyest a bérek is alacsonyabbak azonos munkakörökben.

Miért vagyunk „röghöz kötöttek”?

Míg diákként sokan vágynak arra, hogy távol tanuljanak a szülőktől, és szabadabban élhessenek, addig az egyetemi, főiskolai évek után már szép számmal akadnak olyanok, akik visszaköltöznek a családjukhoz. Gyakran praktikus okok húzódnak a háttérben: otthon kevesebb pénzből is ki lehet jönni ugyanis, hiszen a lakhatásért, ételekért nem kell fizetnünk, ráadásul a házi munkákat és az önállósággal járó felelősséget sem kell teljes egészében magunkra vállalnunk. Az úgynevezett kapunyitási pánik tipikus jelei ezek, amikor a fiatal nem építi a saját jövőjét, hanem folytatja „se nem gyerek, se nem felnőtt” életét. Sok esetben nem is dolgoznak – vagy csak részmunkaidőben –, esetleg további tanulmányokba kezdenek. Ezen kívül az is általánosnak mondható, hogy a lakóhelyünkhöz való érzelmi kötődés akadályoz minket a költözésben, szeretnénk a rokonaink, barátaink közelében maradni.

Változhat a tendencia

Ma már egyre több fiatal tölt hónapokat külföldön ösztöndíjasként tanulmányai alatt, sokan a szakmai gyakorlatukat is a határon túl végzik. Számukra már természetes, hogy kipróbálják magukat a családtól távol is, aminek köszönhetően önállóbbá válnak. Elképzelhető tehát, hogy csökkenni fog a mobilitással szembeni ellenérzés és megváltozik a régi minta. Sok fiatal dönt úgy, hogy nem ragaszkodik szülei közelségéhez, mert tudják, hogy távolabb könnyebben boldogulhatnak.

Ezt az utat választotta Betti is, aki Pécsre járt egyetemre, közgazdaságtant tanult, elvégezte az alapképzést, ám a mesterképzésbe még nem vágott bele, mert első körben szeretett volna szakmai tapasztalatot is szerezni. Azt mondja, a baranyai megyeszékhelyen nem talált megfelelő állást, és mivel ott is albérletben lakott, úgy döntött, inkább Budapestre költözik, ahol több végzettségéhez illő lehetőséget kínálnak. Gyakorlatot már a 3 éves képzés alatt is szerzett, amit az önéletrajzába is be tudott írni. Először egy kisebb cégnél helyezkedett el, majd négy hónap után váltott, egy multinacionális vállalathoz került. Azt mondja, 2-3 év múlva szeretné elvégezni a mesterképzést is, de már a fővárosban, addig azonban még fejlődni szeretne a munkájában. Természetesnek tartja, hogy nyitottnak és rugalmasnak kell lenni, és adott esetben a költözést is vállalni kell egy-egy munka megszerzése érdekében. Havonta egyszer látogat haza szülőfalujába, azt mondja, drága és hosszú az út haza, így ennél sűrűbben nem tudja felkeresni családját, inkább telefonon és emailben tartja a kapcsolatot a szüleivel. Jövőre öccse is diplomázik, és tervei szerint ő is a fővárosban próbál majd boldogulni, sőt, még az is elképzelhető, hogy közös albérletet keresnek. Bettinek sok barátja döntött úgy, hogy Budapesten próbál szerencsét, így nincs egyedül, gyakran járnak össze beszélgetni, szórakozni.

Forrás: felvi.hu