Kezedben a diploma, böngészed az álláshirdetéseket - és közben azon gondolkozol, hogyan tovább. Netán, kétségbe is esel, mert nem látod a folytatást. Aggódsz a jövőd, a karriered miatt, nem tudod, mivel tölthetnéd értelmesen a napjaid. Ráadásul azt sem érted igazán, miért is vagy boldogtalan, hiszen minden lehetőség adott a számodra. Szüleid sem igazán értik, miről van szó. Hiszen végigjártad az iskolákat, mindent megtanultál, amire szükséged lehet és igazán saját lábadra állhatnál már...
A huszonéves korosztályban néhányan már munkatapasztalatok birtokában, több diplomával a zsebükben állnak töprengve, miért nem érzik jól magukat a bőrükben. Valahogy, más a valóság, mint amire készültek, másként alakul az életük, mint ahogy azt várták. Máshova jutottak, mint ahova készültek.
Körülbelül két éve (amióta kutatók elsőként külön elnevezéssel illetik) a huszonöt év alatti fiatalok egyre nagyobb számban fedezik fel magukon az úgynevezett életnegyedi válság jeleit. Egy felkapott, új fogalom, tünetcsoport, ami az ismeretlentől való félelemből, a jövőtervek kidolgozatlanságából táplálkozik - foglalja össze a probléma jellemzőit Kiss István tanácsadó pszichológus.
Elérheti azokat a diákokat, akik kötelességtudóan átvergődtek az iskolai rendszer minden erőpróbáján, megszerezték a diplomájukat - aztán ott állnak további vizsgák lehetősége nélkül, immár önmagukra hagyva. A fiatal pályakezdők pedig nem érzik kihívásnak a feladataikat, valahogy hiányzik a "továbblépés" lehetősége. És itt nem kifejezetten a karrier-létra megmászása a cél. Hiszen sokan közülük még az elmúlt fél évtizedben nagyon magasra jutottak.
A fiatalkori krízis jelensége - ahogy a bevezetőben is említettük - nem újdonság. Már fél évszázada vitáznak szakértők arról, hogy a serdülő és ifjúkor fejlődési feladataiként a személyes identitás, intimitás és a különféle célok iránti elköteleződés problémáinak megoldása milyen sorrendet követően biztosítja az optimális fejlődés lehetőségét.
A huszonegyedik század elejének valóságához hozzátartozik, hogy a fiatalokat nem motiválja a 8-tól 5-ig munka monoton világa, a számítógépek hálózatába szorított kommunikáció, az irodadzsungelek boxaiban töltött órák. Nem lehet lelkesedni olyan munkahelyekért, cégfilozófiáért, amelynek legfontosabb célja a profit növelése, bármi áron - lehetőség szerint minél jobban kifacsarva a munkatársakat, nem törődve személyes céljaikkal, vágyaikkal.
Bizonytalanná vált a foglalkoztatás, a most végző hallgatóknak életük során tucatnyi munkahelyen is bizonyítaniuk kell majd alkalmasságukat. Ehhez további képzésekbe kell beruházniuk, és nem szalaszthatják el az adódó lehetőségeket - állítja a szakértő.
Ahogy a jól ismert életközépi válságnak, úgy az előbb bemutatott életnegyedi válságnak sem kell azonban krízissel járnia.
Hogyan előzhető meg, hogyan orvosolható a probléma?
Ha úgy érzed, hogy elbizonytalanodtál, nem tudod hogyan folytatnád az életpályád építését, akkor iktass be egy rövid szünetet. Semmiről nem maradsz le, ha néhány hetet adsz magadnak. Szakíts egy kis időt arra, hogy te magad kerülj a középpontba, és gondold át alaposan: mi jelent értéket az életedben. Mi az, amivel valóban szívesen foglalkoznál, ami helyet jelölne ki számodra a világban, ahol (saját magad szemében!) hasznosan tudnál ténykedni. Nyilván, hogy az eddig megszerzett végzettségek, családod és saját anyagi helyzeted korlátokat jelenthet a tervezésben - de a fantáziádnak ne szabj határokat.
Először egy hosszú távú, stratégiai tervet dolgozz ki önmagadnak. Mit szeretnél elérni, konkrétan megvalósítani. Ha ezzel készen vagy, élénken kiszínezted magad számára a képet, akkor azt próbáld meg összegyűjteni, mire lesz szükséged, hogy a személyes célod elérhesd. Talán, még további tanulmányok kellenek, de az is lehet, hogy nyelveket kellene tanulnod, vagy kapcsolatokat építened. Esetleg belemélyedni egy olyan területbe, tudományba, amivel eddig még nem foglalkoztál.
Nos, akkor kezdj hozzá! Apró lépésekben, mindig szem előtt tartva a célt.
Forrás: felvi.hu