A bevezetőben szereplő kérdések mindegyike egy irányba mutat: úgy kell megszerveznünk az életünket a vizsgaidőszak, hogy a legjobb eredményt hozzuk ki magunkból a legrövidebb idő alatt.
Sajnos a diákok hozzávetőlegesen nyolcvan százaléka soha nem tanul arról, hogyan is lenne érdemes a tanuláshoz fogni. A szaktanárok többsége nem érzi magát feljogosítva a középiskolában, hogy a tanulással "mint olyannal" foglalkozzon. Az igazán tehetségesek úgyis tudják, mit tegyenek. A többiek meg valahogy megoldják.
Az érettségi, mint a középiskolások legkeményebb próbatétele gyakran nem ér fel egy-egy komoly egyetemi tantárgy félévi vizsgakövetelményével - amivel alig fél évvel az érettségi után, az első vizsgaidőszakban szembesülnek. Ahol nincs aki megmondja, mit kell pontosan megtanulni. Amikor önállóan kell megszerezni a legjobb forrásokat, kiszűrni a méternyi irodalomból a legfontosabb információkat. A magolás ilyen helyzetben már nem segít. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a különféle kurzusok közül úgy kellene válogatnunk, hogy az elsajátítható tudás valamilyen rendszer kialakítását segítse.
Legfontosabb az önbizalom
Aki fél a vizsgáktól és mindig tologatja az időpontokat, soha nem próbálja ki magát, egyre jobban megnehezíti a saját dolgát. Idővel már a vizsga gondolatától is rosszul lesz. A vizsgázásban is a gyakorlat teszi a mestert. Ahogy az is hozzátartozik a diákélethez, hogy néhány vizsgát csak ismételve, javítva tudunk letenni. Ebben nincsen semmi különös, pláne szégyellni való.
A kreditrendszerű oktatás egyik előnye, hogy néhány halasztott vizsga miatt nem kell újra kezdeni a képzést, nem veszítünk teljes féléveket. Ugyanakkor arra gondolnunk kell, hogy az egymásra épülő tanegységek felvételét akadályozza, ha az alaptárgyakból nem tudtunk jegyet szerezni. Ilyenkor helyettesítő stratégiát kell kigondolnunk, milyen tárgyakat tanulhatunk a következő félévekben, amíg az előfeltételt újra megpróbálhatjuk. Ha kigondoltunk alternatív tantárgy-kombinációt, már nem is tűnik olyan fenyegetőnek, mindent eldöntőnek egy-egy vizsga.
A vizsgakudarcok okai
A bukás gyakran nem az intelligencia hiánya miatt következik be. Lehet, hogy a vizsga anyaga, témája volt olyan, amire rengeteg időráfordítás ellenére sem sikerült koncentrálnunk. Hiába akartuk elsajátítani az anyagot, valójában nem igazán találtuk érdekesnek, nem ragadt meg belőle semmi.
Nehéz az információk felvétele akkor is, ha saját biológiai ritmusunk ellenében dolgozunk. Ha a délutáni holtponton erőltetjük a tanulást, esetleg úgy gondoljuk, szünetek nélkül gyorsabban végzünk az anyag átolvasásával. A fáradás, a koncentráció csökkenése mindkét esetben hátráltatja a munkát. A helyes napirend tervezés és jó tanulási stratégiák segíthetnek a probléma megoldásában.
Romolhat teljesítményünk a szorongás miatt is. Gyakori, hogy a vizsgák megpróbáltatásait az egészségünk is megsínyli. Banális megfázásos tünetek, láz és fájdalmak akadályozzák a felkészülést - mindegyik a túlterhelés következménye. A maximalista hozzáállás csak tovább fokozza a stresszt!
Energiáink, figyelmi kapacitásunk beosztása nehéz feladat. Nem lehet egyszerre tanulni, rádiót hallgatni, enni-inni és telefonálni is. A lista még hosszan folytatható, de tudnunk kell, a megszakítások kibillentik figyelmünket a tanuláshoz szükséges transzállapotból, akadályozzák a koncentrációt.
A tanuláshoz jó ha van egy saját kuckónk. Ami adott esetben lehet egy fotel is a sarokban, de lényeges: csak a miénk, és ott zavartalanul dolgozhatunk. A különféle segédeszközök (ceruza, könyvek, jegyzetpapírok stb.) kéznyújtásnyi távolságban legyenek!
A megoldás
Készítsünk menetrendet. Reálisan osszuk be az időnket és tervezzünk a vizsgaidőszak elejére több tennivalót, kicsit kevesebb készülési időt a vizsgák elé. Csúszásokra, váratlan eseményekre is tartalékoljunk időt. Jó ha tudjuk, hogy a kutatások szerint minden munkánk nyolcvan százalékával végezhetünk a rendelkezésre álló idő húsz százaléka alatt. Érdemes ezt nem az utolsó éjszakára zsúfolnunk.
Alvás nélkül nem megy a tanulás. A tanultak rögzítéséhez, az átnézett anyag beéréséhez szükséges a pihenés, az alvás.
Ha lehet, dolgozzunk össze diáktársainkkal. A reménytelenül soknak tűnő irodalmat osszuk fel és készítsünk olyan jegyzeteket, amelyeket a többiek is könnyen megértenek. A legjobb, ha összeülünk, és megbeszéljük az anyagot, hiszen ilyenkor a kérdéses pontok, homályos kérdések is előkerülhetnek. Valakinek csak lesz ötlete a csoportban, hogyan tovább a munkával.
Talán furcsának hangzik, de néha a kevesebb többet ér a vizsgán. Nem kell minden aprócska részletet, adatot tudnunk - ha a legfontosabb összefüggésekkel, elméletekkel tisztában vagyunk, akkor a logikus következményeket ki tudjuk találni akár a vizsga alkalmával is. Csak a kivételekkel kell foglalkoznunk részletesebben.
Forrás: felvi.hu