Mint mondták, hazájuk, Bosznia-Hercegovina polgárainak mindennapi élete ma sokkal rosszabb, mint egykor Jugoszláviában volt, a médiából pedig ugyanazok az ígéretek özönlenek arról, hogy a jövőben minden jobb lesz; ők a tréfa eszközével akarják a polgárokat gondolkodásra sarkallni.
A humor és a provokáció a kommunikáció egy sajátos fajtája, ráadásul minden jó viccnek van valóságalapja. De mi azt akarjuk megmutatni, mekkora a különbség az itteni és a pár száz kilométerrel távolabbi élet között - nyilatkozott Vedran Mujagić.
Megjegyezte, Balkán-szerte fellépve úgy próbálják egy táborba összefogni a közönséget, hogy az az egykor közös nyelv, amelyen ők is énekelnek, és amelyet a publikum tisztán ért, hivatalosan a komikusnak hangzó boszniai szerbhorvát nevet viseli.
Zenésztársa, Brano Jakubović szerint a lényeg az, hogy az egykor közös államban élő népek akkor is képesek legyenek békében, a kilencvenes évek háborúi után jó szomszédként élni egymással, ha országhatárok választják el őket egymástól.
Mint mondta, évente száznál több koncertet adnak, és semmi különöset nem találnak abban, hogy - mint a Szigeten is - gyakran közönségük töredéke érti a dalszövegeket; azt viszont látják, hogy ráéreznek a hangulatra, és segíti is őket néhány angolul előadott számuk.
Hozzátette, az ősszel ismét stúdióba vonulnak, hogy felvegyék a tavaly megjelent Happy Machine-t követő albumukat, amelyen "a mi nyelvünkön" szólalnak meg a számok, ugyanakkor jövőre angol, francia, olasz és spanyol nyelvű albumokat terveznek; azon a gyakorlaton viszont nem kívánnak változtatni, hogy - a szabadságszeretet megnyilvánulásaként - az interneten ingyen letölthetővé teszik dalaikat.