A tizedik alkalommal megrendezett találkozóra az egész országból érkeztek mézeskalácsosok, méhészek és mézkészítők.
Vajda Mária etnográfus, a fesztivál ötletgazdája felidézte az első fesztivál guiness-rekordját, amikor mézeskaláccsal a kezükben élőláncot alkotva vették körül a Református Nagytemplomot, szimbolizálva, hogy "Debrecenben mézeskalácsból van a kerítés".
Debrecenben nagy hagyománya van a mézeskalács készítésnek: az egykori mesterek már 1713-ban céhbe tömörültek - mutatott rá az etnográfus, aki felhívta a figyelmet, hogy a 20. század utolsó nagy debreceni mézeskalács-készítő mesterének, az évszázados családi hagyományokat követő Kerékgyártó Sándornak és feleségének a műhelye ma is látható a helyi Déri Múzeumban.
Vajda Mária örömmel nyugtázta, hogy a régi mesterségnek ma is vannak követői szerte az országban, így Debrecenben is: termékeiket, az ütőfával készülő debreceni tányért, a vásárfiának szánt stanglikat és puszedliket, illetve a tükrös szívet, amibe a hagyomány szerint aki belenéz nem csak magát, hanem a szerelmét is látja, a mézeskalács-fesztiválon bárki megnézheti, de meg is kóstolhatja.
A kétnapos fesztiválon kerekasztal-beszélgetést rendeznek a mézeskalácsosság múltjáról és jelenéről, a gyerekeknek pedig múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartanak mézről, méhecskéről, mézeskalácsról, de lesz számukra mézes stangli-evő verseny, a megszomjazó fesztiválozók pedig megkóstolhatják a méz-alapú márc üdítőt, vagy Debrecen egykori kedvelt italát, a mézsert is.